VAJON TÉNYLEG CSAK AZ VAN AMIT MEG TUDUNK MÉRNI?

 Vagy vannak olyan dolgok, amik mérleggel, körzővel, vonalzóval mérhetetlenek, mégis léteznek?

 Bár évtizedek, sőt évszázadok óta tudósok sokasága tanulmányozza az agyunk működését, ennek ellenére, döbbenetesen keveset tudunk róla. A fősodrású tudomány, ezzel együtt a szellemi tevékenységet, sima, mérhető agyi tevékenységként állítja be.

 Ugyanakkor a konkrét fizikai mérésekből válik nyilvánvalóvá, hogy a szellemi teljesítmény jóval túlmutat az agy fizikai tulajdonságain.

 Például, hogyha csak a fizika határozná meg a szellemi teljesítményt, akkor a bálna lenne a legértelmesebb lény a földön, hiszen csak az agya 18 kg-ot nyom. Nyilvánvaló tehát hogy hiába tudjuk megmérni az agy méretét, tömegét, a neuronok számát, a szellemi teljesítményre nem tudunk ebből következtetést levonni. Még azonos fajon belül sem! Hiszen ma már tudjuk, hogy az emberek között sem az az értelmesebb, akinek nagyobb tömegű az agya.

 Az elmúlt évtizedekben az orvostudomány diagnosztikai módszereinek köszönhetően működés közben is meg tudjuk figyelni az agyunkat; ezek során pedig nem találtak olyan sejteket, területeket, melyek teljesen inaktívak lennének. Arról viszont, hogy az aktivitás mögött, mi a konkrét cselekvés, csak tippjeink vannak. A mérések azt mutatják, hogy szinte folyamatosan használjuk az egész agyunkat, még alvás közben is megfigyelhető aktivitás, de hogy mindez hogyan változik át felfogóképességé, értelemmé, vagyis szellemi teljesítménnyé, arról fogalmunk sincs.

 Ugyanakkor az orvostudomány talált már arra is példát, amikor teljesen normális életet él valaki, akinek koponyája legnagyobb részét csak víz tölti ki. Agya csupán a víz és a koponyacsont közötti vékony rétegben van:

https://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(07)61127-1/fulltext

 A fenti cikkben szereplő negyvennégy éves, kétgyermekes köztisztviselő az egyik lábában jelentkező enyhe izomgyengeség miatt jelentkezett vizsgálatra egy Marseille-i klinikán, és egy ottani neurológus, Feulliet doktor írta meg az esetét. Az MRI képeken pedig jól látszik, hogy az alany agyának legnagyobb része, már csak víz. A francia férfi ugyanakkor közalkalmazottként és családapaként is megállta a helyét, tehát a normális élethez szükséges szellemi teljesítményt, le tudta hívni a megmaradt agyának a vékony rétegéből is. (Ez a férfi persze azzal hogy él és virul, ráadásul mérhető az agykárosodása, megsérti a fizika törvényeit.)

 Ez a példa is jól mutatja, hogyha csak a konkrét fizikai méréseknél maradunk, akkor a szellemi teljesítmény, messze túlmutat az agy fizikai tulajdonságain. A tudomány szempontjából ebben az az aggasztó, hogy ez a kérdés a materializmus keretein belül megvitathatatlan, hiszen túlmutat az anyagon.

Hiszen a szellemi tevékenység, a tudomány mai eszközeivel úgy tűnik mérhetetlen, mégis létezik...

Juhász Zsolt