Valóban nem számít mit érzel?
A materializmus nem a tudomány eredménye, hanem a véletlenek vezérelte céltalan világegyetem, és a belőle következő céltalan, hiábavaló élet propagandaintézete...
Mert gondolj bele: mindenki magából indul ki... Minden embernek, a saját sorsából kiindulva lesz meg a véleménye arról, hogy az élet, vagy világegyetem számára milyen hangulatot tükröz. Így lehet az élet: értelmetlen, kilátástalan és céltalan; Más embereknek, más hangulatban: érthető, várakozással és értelmes célokkal teli ugyanaz a hely, ugyanaz az élet, ugyanaz a világ.
Tehát mindenkinek az a valóság, amit a világgal kapcsolatban éppen érez és ezáltal gondol.
A materialista tudomány mégis, amikor érez valamit a világgal kapcsolatban, azt megpróbálja a vegyi anyagok véletlen keveredéseként beállítani, holott itt ahogy a jó, úgy a rossz érzések sincsenek véletlenül.
Mert bárhová nézünk minden élőlényt érzetek, és vele érzések kapcsolnak a világhoz, ezek késztetnek minket cselekvésre, vagy pihenésre. Az éhség, szomjúság, a vágy, mind érzések, amik ösztönös késztetésként serkentenek minket mozgásra, hogy elinduljunk a belőlük fakadó problémák megoldása felé. Ami itt a lényeg, hogy a jó érzések mindig elégedettséget és nyugalmat adnak, (egyensúlyérzet) a rossz érzések viszont mindig a hiányosságokra, (éhség, fáradság, vágy) vagy az élet nevű rendszer hibás működésére hívják fel a figyelmet (fájdalom, betegség).
Tehát minden érzés az élet célját szolgálja, ami egy bizonyos lelki egyensúly, ahol nem hiányzik semmi, nem vagyok éhes, fáradt, beteg, ezáltal elindulhat a fejlődés, vagyis az evolúció. Az evolúció a gyakorlatban, a problémák minél hatékonyabb megoldását jelenti az élet nevű rendszer keretei között.
A modern oktatás, mégis véletlenül létrejött világról tanít, ahol aki az élet értelméről, céljáról beszél, tudománytalan. Hiszen ami véletlenül történik. annak se célja, se értelme nem lehet.
A mai civilizáció tehát eljutott arra lelki mélypontra, hogy tudományosnak nevezi az élet értelmetlenségben való hitet, amikor még egy gyerek is tudja, hogyha valamire azt mondják neki hogy értelmetlen, azt azért mondják hogy ne csinálja.
Majd csodálkoznak, hogy az élet értelmetlenségében hívő embereket elborítja a bánat, a kétségbeesés és a kilátástalanság, hiszen elvették tőlük a lehetőséget, hogy valamiért lelkesedjenek...
Ha innen nézzük a materializmus nem a tudomány eredménye, hanem a véletlenek vezérelte céltalan világegyetem, és a belőle következő céltalan, hiábavaló élet propagandaintézete...
Ami viszont megmutatja az élet valódi céltudatosságát az az, hogy a felülről, az oktatásból érkező cinikus és fagyos nyomás ellenére, mégsem lesz minden ember öngyilkos, ‒ hogy véget vessen az értelmetlen vergődésnek ‒ hanem egy csomó ember, hiába mondják neki hogy céltalan, értelmetlen, mégis megpróbál értelmet adni az életének, és ezzel utat nyit az élet egyetlen valódi céljának, ami a fejlődés...
Juhász Zsolt
